Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend

Nemcsak születtem Nyíregyházán - 1952-ben -, hanem valamennyi iskolámat is itt, szülővárosomban végeztem. A főiskolai diplomával zsebemben összesen két mezőgazdasági üzemben dolgoztam különböző beosztásokban egészen 1997-ig. 

Egy német mérnök kollegámmal 1995-ben alapítottam meg vállalkozásomat, a későbbi Tarpa Manufaktura Kft-t. Az igazi munka itt 1997-ben kezdődött, amikor is Tarpán elkezdtük üzemünkben a gyártást.

Helyi receptúrákat követve, a helyben termelt alapanyagokat felhasználva próbáltunk piacképes, magas minőségű termékeket előállítani. Kialakítottuk a zömében lekvár- és pálinka termékcsaládot magában foglaló Tarpa márkát. Ezek a termékek eleinte csak Nyugat-Európában lettek értékesítve, az ezredfordulótól azonban már a hazai piacon is megjelentek. 

Vezér termékünk természetesen az időközben földrajzi eredetvédettséget kapott Szatmári szilva pálinka volt, hiszen székhelyünk, Tarpa község Szatmár-Beregben fekszik. Kezdetben éreztem, hogy e nemes szatmári pálinkának szűkebb pátriánk határaitól Nyugatnak távolodva nincs meg az a nimbusza, ami idehaza övezi. Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy értelme volna egy civil szervezetnek, amely ennek az italnak a népszerűségét méltó helyére emeli, az addiginál jobban propagálja, egyelőre csak Magyarországon. Így alakítottuk meg tíz - az első felkérésre igent mondott - barátommal a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrendet 2005-ben. Elkezdtük a munkát, amelynek célja volt a pálinka népszerűsítésén, kulturált fogyasztásának meghonosításán túl a Szatmár-Bereg-i gasztronómiai- és népi hagyományok felélesztése és átmentése az utánunk következeő nemzedékek számára. Kitaláltunk ünnepeket, ruhákat, ceremóniákat s ma ott tartunk, hogy az évek távlatából most azt mondom, talán érdemes volt...

Hét esztendő alatt több mint 200 rendezvényen megjelenve igyekeztünk eleget tenni magunk szabta céljainknak. Készítettünk filmet, részt vettünk fesztiválokon, vannak nagy és kis ünnepeink, elég ha csak a minden szeptemberben több ezer látogatót vonzó tarpai rendezvényünket említem. Azt gondolom, hogy a munka amit elkezdtünk nem volt hasztala, mert talán az országban mára jobban megismerték a szatmári pálinka nevét, minőségét, történetét, múltját. Lovagrendünknek van székhelye is, egy szép otthona a 2012 áprilisában felavatott pálinkaház.

A jövő, bár egyre nehezebb, mégis csak ezen az úton próbálunk tovább haladni. Tudom, minden lovagtársam a szabadidejéből vállaja azt, amit ehhez a munkához hozzátesz, de csinálja lelkesen, ki mennyire ér rá. Boldogító, hogy még hét év után is örömmel vagyunk együtt, sőt ki merem jelenteni, az évek során felvettekkel együt immár 18-an barátok is lettünk. Nem állunk meg, tovább igyekszünk csinálni ezt a munkát és próbáljuk ehhez az anyagiakat is előteremteni.